Gaius lakhelye

Egy percig tartott csak, de épp elég volt ahhoz, hogy elolvadjak tőle. Gyengéd volt, pedig egészen máshogy képzeltem el a csókját...és épp ez volt benne olyan jó. Kezd elfogyni a levegője, ezért elhúzódott, én is ekkor tértem vissza a valóságba. Merlin...és Gaius. Mindvégig figyeltek minket. Most biztos elég cifrákat gondolhatnak rólam...

Rámosolygok Lacey-re a csók után, nem is foglalkozok többet az öreggel és Merlinnel. Csak hátradőlök, most már alig érzek fájdalmat. Le is hunyom a szemem, és lassan a kimerültség miatt elnyom az álom. De közben a gondolatok cikáznak a fejemben, ezért éberen alszom. Lacey még oly fiatal, én pedig már vén vagyok. Ráadásul lovag, katona, akinek nap mint nap veszélybe kerül az élete. Nincs már olyan sok hátra nekem, bármikor otthagyhatom a fogam, mi lenne akkor a lány sorsa?

Szinte érzem a kutakodó pillantásokat a hátamon, de nem akarok velük foglalkozni most, csak vele. Lassan hátradől, és szinte azon nyomban el is nyomja az álom. Aludjon csak, pihenjen sokat...hisz sok csata vár még rá Camelotért, a királyért, és egy kicsit értem is. A vizes ruhával megtörlöm még egyszer az arcát, aztán hagyom hadd aludjon tovább.

Arcomon a szégyen pírjával lépek be Gaius ajtaján, kezemben az átázott táskával. Öreg barátom még mindig Merlinnel beszélget, és amit kiveszek a diskurzusukból, az nem jelent sok jót. De most jobban foglalkoztatnak az összetört üvegcsék és amint Gaius figyelme felém irányul a szégyen pírja még jobban elborítja arcom.
- Én...hát...siettem nagyon lefelé, és elejtettem a táskát. - mondom neki fojtott hangon, és felétartom az elázott táskát.
- Nagyon sajnálom... - felelek megint, és szemeim megtelnek könnyekkel.

Miközben Merlinnel próbáljuk kitalálni, hogy mi lehet az oka a férfiak tömeges eltűnésének, Lacey visszatoppan, kezében a táskájával, ami át van ázva. Szegénykém nagyon rosszul érzi magát miatta, de hát ilyen előfordul.

- Semmi baj kedvesem - állok fel nehézkesen az asztaltól, majd kinyitom az gyógyitalos szekrénykémet. - Add csak ide - nyúlok a táskáért, és egy pillanat múlva már újabb üvegcsékkel töltöm meg. - De ezúttal nagyon vigyázz, nem kell annyira rohanni - mondom, majd visszaülök, és megkérdezem Merlintől, hogy látta-e azt a nőt, akiről a népek pletykálnak, és akit az eltűnésekkel gyanúsítanak az emberek.

- Rendben van. Vigyázni fogok. - felelem kissé elpirulva, majd megindulok az ajtó felé. Nagy kő esett le a szívemről, hogy Gaius nem haragszik. Mosolyogva veszem át tőle a táskát, és csendben lépek ki az ajtón, hadd beszélgessenek Merlinnel. Nem értem, miért pont Camelotot szemelte ki ez a valami.

Amikor elmesélem Gaiusnak mi történt, kételkedve tekint rám. Sejtettem, hogy ez lesz. Ő még bizalmatlanabb velemi, mint Merlin. Végül mégis arra kér, menjek el vele a lakhelyére. Amikor odaérünk, még egyszer alaposan kikérdez a látottakról. Én pedig újra mindent elmesélek neki, de most már sokkal részletesebben.
Ezután a könyvespolcáról leemel egy régi, poros könyvet, majd lapozgatni kezdi. Kíváncsian figyelem, mit csinál. Hamarosan rátalál arra amit keresett. Felém tartja a könyvet, melyben egy pontosan ugyanolyan nő van, mint akivel a folyosón találkoztunk.
- Ő volt az? - kérdezi.
- Igen, pontosan így nézett ki. - felelem magabiztosan, de azért még egyszer alaposan szemügyre veszem a képet. - Ki ez a nő?? - kérdezem Gaiust.

Valóban nem vagyok túl nagy bizalommal Viviane iránt, félek, hogy rossz oldalra fog állni. Azonban addig, amíg ez meg nem történik nem lehetek ellenséges vele. Különösen most, amikor ilyen sötét dolgokról hozott hírt. És beváltotta legbaljóslatúbb gondolatomat.

- Ez a nő egykor Corrigan volt. Beleszeretett egy férfi, így végleg asszonyi formát ölthetett. De a tisztogatás idején Uther máglyára küldte a férfit, mert az valójában mágus volt. A Corrigan hosszú időre eltűnt, majd egy-két helyről hallani lehetett, hogy férfiak tűnnek el, olyan helyeken ahol ez a nő megjelent - mondom. - Féltem tőle, hogy errefelé tart, és sajnos igazam lett. Nagyon vigyázni kell vele, már csak a bosszú élteti. Nagyon erős mágia kell az elpusztításához, talán egy varázsló nem is elég hozzá - fejezem be.

Valóban tartok ettől a nőtől. Félek, hogy Camelot ismét Uther rossz döntéseinek lesz áldozata.

//Corrigan: Corrigan éjjel gyönyörű szűzként, nappal ronda banya képében jelentkezik. Azt a napot várja, amikor egy ember beleszeret és követi őt a nappalba. Ekkor végleg asszonyi formát ölthet.//

- Ez a nő egykor Corrigan volt. Beleszeretett egy férfi, így végleg asszonyi formát ölthetett. De a tisztogatás idején Uther máglyára küldte a férfit, mert az valójában mágus volt. A Corrigan hosszú időre eltűnt, majd egy-két helyről hallani lehetett, hogy férfiak tűnnek el, olyan helyeken ahol ez a nő megjelent - meséli Gaius - Féltem tőle, hogy errefelé tart, és sajnos igazam lett. Nagyon vigyázni kell vele, már csak a bosszú élteti. Nagyon erős mágia kell az elpusztításához, talán egy varázsló nem is elég hozzá - fejezi be a mondanivalóját. Mindaz alapján amit Gaius mondott ez a nő tényleg nagyon veszélyes lehet. A sötét mágia jelenlétét is egyre erősebben érzem. Biztos nem nyugszik addig, amíg ördögi tervét véghez nem viszi. De ezt nem nézhetem tétlenül. Meg kell őt állítani, amilyen gyorsan csak lehet.
- Mit javasolsz, mit tegyünk?? - kérdezem Gaiust

- A nyomára kellene bukkanni, minél előbb. Talán Worden herceg még él, de erre sajnos nem túl sok esélyt látok - sóhajtom. - Én visszamegyek a fogadásra, ti Merlinnel nézzetek körül a városban. Legyetek nagyon óvatosak, a lovagok és a katonák odalent járőröznek - mondom, majd felállok. Kilépünk az ajtón, és a folyosón észrevesszük Sir Leont, akin látszik, hogy történt valami. - Úgy tűnik az lesz a legjobb, ha egyelőre mind a fogadásra megyünk. Merlin visszatér Arthur mellé, és megpróbálja kihallgatni, amiről Sir Leon beszámol.