Cada rejtekhelye

Cada rejtekhelye a vár alatti kamrarendszerekben. Csak gyertyák és könyvek, valamint néhány pokróc a társasága. Sötét, eldugott, ami bőrének és szemének jó, azonban nagyon magányos hely.

Futni kezdünk, de fogalmam sincs, hogy merre mehetnénk, hogy hova bújhatnánk. Már olyan rég jártam Camelotban, sok minden változott, sok minden nem ugyanott van... A srác viszont határozottan a vár felé irányít, pár percen belül lerázzuk a tömeget, és hatalmas sötétségbe érünk. A vár alatti kamrarendszerben vagyunk, már szúrja a szememet a sötétség, de ekkor a fiú varázsol! Meghökkenve figyelem, ahogy felgyulladnak a fények. Mennyi varázsló van itt Camelotban!
Ekkor észreveszem a földön heverő könyveket és pokrócot. Csak nem itt él? Összeszorul a szívem, ugyanakkor megvetést is érzek belül...

- Az én nevem Dalion - mutatkozom be kedvesen mosolyogva - Igazából azért segítettem, mert ki nem állom, ha ártatlanokat bántalmaznak. Nem értem miért mondtak olyan csúfondáros dolgokat rólad, semmi alapja nem volt. Ösztönösen cselekedtem - rázom meg a vállam, majd egy nagyon nyugtalanító érzés önt el. Jaj Istenem... - Lady Annthea nem jött utánunk! Istenem, nem hagyhatjuk hogy valami történjen vele... - a nyugtalan érzés aggódássá fokozódik, és tudom, hogy tennem kéne valamit. De ha most kimegyek, akkor rögtön elkapnak. Mit tegyek?!

- Az én nevem Dalion. Igazából azért segítettem, mert ki nem állom, ha ártatlanokat bántalmaznak. Nem értem miért mondtak olyan csúfondáros dolgokat rólad, semmi alapja nem volt. Ösztönösen cselekedtem - mondja, de valami különöst érzek benne. Mintha nem egy ember lenne, olyan furcsa. De kedves, és ez olyan ritka. Ahogy az is, hogy egyáltalán emberhez szólhatok. Hirtelen a hölgyért kezd aggódni, a nevét is megtudom.

- A hölgynek szerintem nem lesz baja - mondom halkan. - Erősnek érzem - hunyorítok szememmel. - De te most húzódj meg egy kicsit itt. Nyugodj meg.

Én nyugtatom őt. Ez vicces, ezért el is mosolyodok bátortalanul, és kipirul az arcom.

- És akkor te nem félsz tőlem Dalion? - nézek rá nagy szemekkel. - Tőlem mindenki fél. Pedig én nem bántok senkit - rázom meg a fejemet. Közben ledobom magamról a köpenyemet, már csak barna nadrágomban, és hasonló színű ingemben kuporodok le a földre.