Cada

Név: Cada (Kéda; elárvult állat)
Avatár: Sean Patrick Flanery
Nem: Férfi
Kaszt: mágus
Kor: 18


Jellem: Cada fél az emberektől, akik csak bántották eddigi élete folyamán. Azon kevesekkel akik nem ellenségesek vele, nagyon barátságos, hamar meg is szereti őket. Félelméből és mágikus erejének köszönhetően sok baleset történik.

Előtörténet:

Két évvel ezelőtt egy fejvadász egy hófehér bőrű fiút ráncigált be, nyakán kötéllel Camelotba. Keze is össze volt kötve, és lehajtott fejjel baktatott a férfi után. Mindenki megbámulta őt, összesúgtak a háta mögött. Egy darabig. Mert a fejvadász betért egy kocsmába, és a fiút kikötötte elé, ahogy a lovakat szokták. Tűzött a nap, ami nagyon bántotta a szemét, és égette a bőrét. Leült hát egy oszlop tövébe, ami csak kevés árnyékot nyújtott neki. Picire összekucorodott, fejét térdeire hajtotta, hogy védje magát a napfénytől.

Kár volt ezt tennie, mert így nem látta, hogy emberek gyűlnek köré. Először csak nézték őt, majd később, különböző jelzőket kiabáltak rá. A fiú könnyei patakokban folytak, de nem emelte rájuk tekintetét. Végül egy nő megdobta egy rohadt paradicsommal. Ekkor a többi ember is felbuzdult.

- Miféle torzszülött vagy te? – kérdezte egy férfi borgőzös hangon, és egy bottal kezdte piszkálni. A fiú csak ekkor pillantott fel. A férfi hátrahőkölt, amikor a vörös szemek ránéztek. – Ördögfajzat! – kiáltotta, majd megütötte a bottal. Ebből a fejvadász nem vett észre semmit, mert addigra már könnyű lányokkal és olcsó borral eltompította az agyát.

A fiú egyre jobban félt, könnyei már záporoztak. Védekezni nem tudott, csak zihálva vette e levegőt, és a következő pillanatban kötelei elporladtak. Nem értette mi történt, csak annyit tudott, hogy menekülnie kell. Felugrott a földről, és akik eddig bántották, már nem voltak olyan bátrak. Mind kitértek az útjából, féltek tőle a látottak után. Ő pedig csak szaladt, és szaladt.

Egy sarkon egy férfi várt rá, kezében egy pokróccal. Amint a fiú odaért, ő ráterítette. Az ifjú ránézett, arcán még csillogtak könnyei. Az idősebb melegen rámosolygott, és elvezette őt a vár alatti kamrákba, ahol soha senki sem járt. Egyedül ez a férfi ismerte, akit úgy hívtak, hogy Axetalt.

- Hogy hívnak fiú? – kérdezte, és megtörölte hófehér arcát.
- Az ember, aki idehozott Cadanak szólított – felelte halkan.
- Az a lelketlen – motyogta. – Hogy hívhatott téged állatnak? Nem is tudod, az igazi nevedet?
- Nem – rázta meg a fejét, és magára húzta a pokrócot. Fázott, de sajgott minden tagja a csürhének köszönhetően, akik rátámadtak.
- Akkor legyen. Ezentúl Cada leszel – sóhajtotta. – Honnan jöttél?
- Az erdőben éltem egy vak öregemberrel. Ő nem látott engem, ezért nem félt tőlem. De ez a fejvadász meglátott, és megölte az öreget, engem pedig idehozott. Előtte megvert – mondta, és könnyei ismét potyogni kezdtek. Axetalt megsimogatta az arcát, amitől Cada szíve még jobban összeszorult. A szülei is kitették még csecsemő korában az erdőbe, úgy megrémültek saját gyermeküktől. Akkor egy gyermektelen nő vette magához, de ő is hamar eltaszította magától. Öt éves volt, amikor az öreg rátalált, és magához vette.


Axetalt még ott maradt vele pár napig, ellátta étellel és innivalóval, majd felajánlotta, hogy menjen el velük a druidákhoz. Cada vele is tartott, de nem sokáig maradt ott. Hamarosan a druidák is ellene fordultak. Túlságosan kitűnt közülük. Külseje félelmet keltett mindenkiben, aki ránézett, csak megmentője érzett együtt vele. Benne nem volt félelem, talán azért, mert tudta, milyen érzés kirekesztettnek lenni, hiszen őt sebhelyei miatt félték Camelotban.

Mit tehet valaki, akit még a druidák sem fogadnak el? Menekülni kényszerül. Axetalt visszacsempészte hát Camelotba, a vár alatti kamrákba. Azóta Cadat csak néhányszor látták feltűnni a városban, és mint fantomot emlegetik.

Megjegyzés: Cada alig tudja tudatosan irányítani az erejét, a druidák nem akarták megtanítani neki a mágia használatát, mert féltek attól, hogy ellenük fordítja erejét. Csak néhány, az önvédelemhez szükséges varázslatot tud. Viszont ha erős érzelmi hatás éri, akkor elszabadul az ereje.

Úristen, kirázott a hideg veled kapcsolatban! Nem tudom mit mondhatnék... *döbbent és talán még ijedt is, ami nem jellemző* A történeted hibátlan, játékban vagy. Na szevasz! *azzal elhúzta a csíkot*