Fearn

Név: Fearn
Avatár: Nicki Aycox / Alex O’Loughlin
Nem: nő
Kaszt: elátkozott ember
Kor: 25

Jellem: szörnyen hiú, és beképzelt, de egyébként közvetlen és barátságos. Nagyszájú, szeret pletykálni, a stílusát azonban nem mindenki díjazza. Az ellenkező nem körében szeret provokatívan viselkedni, az átok azonban ebben gátolja. Legnagyobb szerelme a pénz, imádja a gazdag férfiakat.

Előtörténet:
A napvilágot egy Camelot közeli kis faluban láttam meg. Családom átlagos volt, mondhatni paraszti, ennek ellenére a gyermekkorom boldog volt. A szüleim mindent megadtak, amit csak lehetett, leszámítva a csillogó-villogó nemesi gúnyákat. Nekem viszont mindig is nagy álmom volt gazdagként élni, pompában, előkelő ruhákban parádézni. Már egész kiskoromban éreztem, hogy rossz helyre születtem…
Hamar eldöntöttem tehát, hogy ki fogok törni ebből az életmódból. Mivel semmi különleges képességem nem volt, gondoltam kihasználom természetes adottságomat: a szépségemet. Azt mindenki beláthatja, hogy nem vagyok egy csúnya nő most sem, de fiatalon hajaj! Bomlottak utánam a parasztfiúk, szerettek, mert nagy volt a szám és kihívóan viselkedtem. Engem azonban nem érdekeltek a parasztok… Kizárólag csak a gazdagokkal és jóképűekkel foglalkoztam.
A 20. esztendőmben meg is történt a sorsdöntő találkozás a mostani férjemmel, aki egy irtó sármos nemes volt. Egyből beleszerettem, de lehet hogy inkább csak a külseje és a pénze volt az, ami igazán vonzott. Maga a személyisége rideg volt, erőszakos, de nekem mégis sikerült az ujjaim köré csavarnom. Nemsokára feleségül is vett, majd egy hónappal házasságunk után elárulta nekem, hogy varázsló. Őszintén szólva a vallomása nem rémisztett meg, habár bevallása szerint tett pár szörnyű dolgot az erejével. Na és aztán? Nekem az volt a lényeg, hogy végre pompában élhetek, nem érdekelt, hogy mit csinált a múltban a férjem.
Házasságunk első két éve viszonylag boldogan is telt, azonban nagy szomorúságot okozott, hogy nem születhetett gyermekünk. A helyi gyógyító szerint bizonyára én nem vagyok képes rá… Habár kívülről szomorúnak mutattam magam, a szívembe megnyugvást hozott a hír, mert tudtam, hogy egy gyerek csak eltorzítaná tökéletes alakom. A férjem azonban nem így vélekedett, nagyon mélyen érintette, hogy nem lesz utódja, kapcsolatunk ezért egyre inkább elhidegült…
Végül én egyre gyakrabban jártam el otthonról, sokszor idegen férfiak ágyában kötöttem ki. Szerintem nem követtem el hibát, csak élvezni akartam az életet és a férfiakat. Persze továbbra is erősen szelektáltam: csak nemesekkel és jóképűekkel kezdtem. Hihetetlen jól szórakoztam azokban az években….
A kettős életem viszont hamar véget ért, amikor a férjem előtt lelepleződtem. Vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy akkor kezdődött el?
A párom ugyanis elátkozott. A varázslat hirtelen ért, nem voltam felkészülve rá. A konyhában álltunk, és csak annyit észleltem, hogy a férjem szikrázó szemekkel elmormol valamit, majd egy vörös fény belém hatol. És akkor éreztem… éreztem, hogy valami szörnyűség történt velem.
Ijedten rohantam oda a páromhoz, tudtam, hogy valami átkot szórt rám. Kérleltem, hogy vonja vissza, majd kétségbeesetten megragadtam a karját. Ekkor viszont aktiválódott az átok: a testem megváltozott, magasabb lettem, vaskosabb. Hirtelen azt hittem valami szörnyeteggé változtam, de amint végignéztem magamon láttam, hogy nem. Értetlenül néztem fel Elmarra, a férjemre, aki csak gúnyosan elmosolyodott.
„- Fearn, átvertél és kihasználtál engem, pedig én mindig hűséges voltam hozzád. Undorom tőled, pedig egykoron jobban szerettelek az életemnél is! Te viszont soha nem szerettél, te csak a pénzt meg a külsőmet szeretted. Ennek azonban most vége: kidoblak a házamból, megfosztalak vagyonomtól. Odamész, ahova akarsz, engem nem foglalkoztat. Viszont soha többé nem fogsz egy férfit sem átverni. Amint hozzáérnél valamelyik szerencsétlen társamhoz rögtön magad is férfivá változol. Soha nem találod majd meg az igaz boldogságot, mint ahogy már én sem, mert soha nem tudnék valakit úgy szeretni, ahogy téged szerettelek. Isten áldjon, Fearn!”
Ez volt az utolsó mondat, amit hallottam Elmar szájából, többet nem válaszolt nekem. Kérdeztem, hogy hogy tudom „kikapcsolni” ezt az átkot, de arra sem adott választ. Kérlelni pedig hiába kérleltem több napon keresztül, semmi esélyem nem volt. Varázslattal kizárt a házból, én pedig magamra maradtam a cuccaimmal, melyekben nevetségesen néztem ki.
Később aztán rájöttem, hogy ha vízhez érek visszaváltozom nővé. Kicsit ironikus, gondoltam, mintha lemosnám magamról a varázslatot, mintha megtisztulnék. De valahogy nem volt kedvem nevetni…
Az első gondolatom az volt, hogy felszedek valami férfit, aki majd segít szállást találnom. Ez a tervem azonban szörnyen meghiúsult az átok miatt. Amint csak a vállamhoz ért a kiszemeltem, én rögtön átváltoztam… Attól a naptól fogva nem voltam többé szívesen látott vendég a faluban. Elmar elérte a célját tehát, soha többé nem fog látni.
Így vezetett az utam Camelotba, ahol jelenleg is élek és kenyérsütésből élek. Nagy visszaesés előző életmódomhoz képest, de meg kell valahogy élnem.
Természetesen kínosan ügyelek minden férfi egyeddel való találkozásra, ami szörnyen nehéz számomra. Egész életemben bomlottak utánam a férfiak, most meg hozzájuk sem érhetek! Valahogy vissza kell majd fordítanom ezt az átkot… nem hiszem, hogy sokáig tudok majd így élni. Ráadásul új kiszemeltjeim is vannak: a fiatal Arthur herceg például pont az esetem: szőke, jóképű és irtó gazdag! Istenem, valaki oldja fel az átkot!

Megjegyzés: Az átok csak bőrrel való érintkezésnél aktiválódik. Ruhán keresztül nem

Férfi alakját Alex O'Loughlin formája meg, a színészről képek:

Fearn írta:

Azt mindenki beláthatja, hogy nem vagyok egy csúnya nő most sem, de fiatalon hajaj!

Khmm, akkor szerény személyem is öreg?

Viccet félretéve, tökéletes előtörténet! Játékban vagy.