Királyi lakosztály

Ide tartozik a trónterem és Uther király hálószobája.

Visszatérve a palotába csak annyira van időm, hogy Merlin leöltöztessen, majd pár pillanatig ledőljek az ágyamra. Addig szolgálóm is csendben marad - ami tegyük hozzá elég nagy csoda -, mindketten élvezzük a pár perc nyugalmat. Nem sokkal később aztán kapom a hírt, hogy Lord Aelfgar és az a lány megérkezett a várba. Remek, már pattanhatok is fel.
Merlinnel a trónterembe megyünk, ahol már apám is jelen van és a lovagok is. Középen Lord Aelfgar és a szőke lány, akit most látok először.
Bólintok Lord Aelfgarnak:
- Ez rendkívül gyors volt, köszönöm, hogy értesítetted a leányt. Üdvözöllek ööö...Lacey - súgja oda nekem Merlin, majd ránézek a lányra. Kissé meg van illetődve, bizonyára fél is. Eközben apám is felszólal:
- Mi lenne akkor a terv? Mit keres itt ez a leány?

Miután elmondom az erdőben történteket - kihagyva a druidás részt -, apám is helyesli az ötletet, hogy Laceyt használjuk fel csalinak. Már csak az a kérdés, hogy miként tegyük ezt, nekem pedig van is egy ötletem, ezért a lány felé fordulok:
- Ma már biztos nem megyünk vissza az erdőbe, de talán Axetalt lesz olyan merész, hogy ma is eljön Camelotba. Ha ez így történik, akkor mondjuk az utcákon hívogathatnád hangosan, neked biztos előjönne. Majd mivel úgy is a gyermekét keresi, így azt hazudod neki, hogy elviszed hozzá. Mi természetesen addig a lovagokkal résen leszünk, és a megfelelő pillanatban lecsapunk rá... Természetesen ha mindezt vállalod, Lacey - belenézek a lány szemeibe, majd bíztatóan rámosolygok - Fáradozásaidat természetesen nem hagyjuk jutalom nélkül - nézek rá apámra, aki helyesel.
- Azt az elmebajost minél hamarabb el kell kapni, mielőtt mégtöbb bajt okoz.

Újra ránézek a lányra, majd a lovagokra. Remélem helyeslik az ötletem, és senkinek nincs ellenvetése.

Kicsit furán éreztem magam. Nem mintha nem akarnék busás jutalmat, csak nem is tudom.
Merlin jelenléte oldotta bennem a feszültséget, bár azért tartottam attól, hogy mi lesz, ha keresztül húzza a számításainkat. Egy pillanatra kinéztem az ablakon, majd visszairányítottam tekintetem a hercegre, és Uther királyra. Megbízom bennük, és ők is megbízhatnak bennem.
- Hát...ha el kell kapni, és ehhez én kellek...rendben van, felség.- egyeztem bele, majd sóhajtottam egyet.

Lacey végig izgul amíg a palotába, és a trónterembe. Ott pedig már ott van mindenki, a lovagok, a herceg, és a király is. Meg is hajolok ahogy kell.

A herceg miután biccentéssel köszönt engem el is kezd beszélni. Felvázolja a tervet, ami igazán kecsegtető, majd várja Lacey válaszát, aki kicsit meginog, ahogy én veszem észre, de végül rábólint a dologra.

- Uram - szólalok meg alázatos hangon. - Szeretnék magam gondoskodni Lacey biztonságáról - ajánlkozok. - Persze még néhány lovag kíséretében - helyesbítek. Bár nem hiszem, hogy egymagam ne tudnám lefegyverezni Axeltaltot, de nem akarok önteltséget mutatni királyom és hercegem előtt.

- Rendben - mondom Lord Aelfgarnak, aki feltünően érdeklődik ezután a lány után. Magamban mosolygok is, hisz tudom róla, hogy egy nőcsábász. Nem tudom, hogy ezzel akarja-e befűzni a lányt vagy sem, de hagy védje, ha akarja. - Akkor te és még néhány lovag lesztek Lacey közvetlen közelében, mi a többiekkel a háttérben. Az akció sötétedés után kezdődik, addigra mindenki jelentkezzen a várudvarban. Addig is kimenőt kaptok, távozhattok - mondom határozottan, véglegesítve a tervet. Most már feltétlen el kell kapnunk ezt a szerencsétlent, nem jelenthet ekkora gondot egy férfi elkapása. Attól azonban tartok, hogy mi van, ha hozza a szövetségeseit... akkor már nagyobb pácban leszünk, de egyelőre ezt nem akarom felhozni. Főleg nem apám előtt, aki ki nem állja a druidákat... De bízok abban a nyugalmas népben, csak nem fognak ránk rontani...


Saját döntésetek, hogy hogy tervezitek eltölteni a délutánt, avagy beszéltek-e estig egymással. Rátok bízom.

Uther nagyon mogorva, de ez érthető. Egyetlen fia eltűnt, és az aggodalom úrrá lett rajta. Engem bíz meg a keresés irányításával, és ez nagyon nagy teher. Azonban nagy megtiszteltetés is, hogy úgy gondolja én vagyok erre a legalkalmasabb.

- Köszönöm a bizalmadat felség - válaszolom. - Nem élek vissza vele, és a fejemre esküszöm, hogy épségben hozom vissza a herceget - ezzel meghajolok, és kirohanok a lovagok után.

Több csoportra osztom őket. Egy részüket az Alsóvárosba küldöm, a másikat a vár alatti alagutakba, míg én két másik lovaggal az erdő felé veszem az irányt.

A nagy készülődésemnek hála, az utolsók között érek oda a trónterembe. Szerencsére a lakoma még nem kezdődött el. Az emberek az asztaloknál ülve beszélgetnek, s közben bort iszogatnak. A hangulat tehát már nagyon jó. Miután helyet foglalok észreveszem Uther egy koronás férfival beszélget. Biztosan ő lehet a meghívott király. Mögötte egy magas, sötét, lágyan göndörödő hajú ifjú áll, kék szemekkel amik folyamatosan engem figyelnek. Ruhájából ítélve ő csak Worden herceg lehet. Hát ő lenne az aki nekem virágokat küldött?? Mosolyogva felém indul, ekkor én is felállok, majd amikor elém ér fejet hajt és kezet csókol nekem.
- Örülök, hogy láthatlak szép hölgy - mondja. - Remélem tetszettek a virágok. - e mondatok után kicsit zavarban érzem magam.
- Igen, nagyon csodálatosak. - mosolyogva tekintek felé s közben szőke hajam a fülem mögé teszem. - Egy kicsit azonban meglepett. Nem gondoltam, hogy én leszek az a lány, aki virágokat kap a szomszédos királyság hercegétől. - folytatom s közben közelebb lépek hozzá. Kíváncsian várom, vajon mi lesz az ő következő lépése. Mit fog majd mondani, miért engem választott??

Olyan unalmasak ezek a lakomák. Egy dolog teszi ezt a mait különlegessé, a hölgy, akit ma megpillantottam az udvarban. Most is éppen őt várom, bár még hivatalosan nem kezdődött el a fogadás, ezért még van ideje ideérni, de én még így is izgatott vagyok. Szerencsém van, mert hamarosan belép az ajtón. Csodálatosan mutat a ruhájában, mosolya varázslatos, és minden lépésének meglibben szőke haja is. Nehezen tudom csak visszatartani államat, ami a padlón akar koppanni a szépség láttán. Oda is lépek hát hozzá, és mosolyogva fogadja köszöntésemet. Még a virág is tetszett neki, amit küldtem, ez nagyon jó jel.

- Meglepett? - kérdezem. - Pedig a királyság legszebb hölgye, gondolom rengeteg udvarló közül válogathat - bókolok, és teljesen komolyan is gondolom. Hozzá fogható szépséget még sehol sem láttam. - Megtisztelnél azzal, hogy az első táncodat nekem adod?

- Meglepett? - kérdezi - Pedig a királyság legszebb hölgye, gondolom rengeteg udvarló közül válogathat. Megtisztelnél azzal, hogy az első táncodat nekem adod? - a herceg bókjait hallva egy kicsit elpirulok. Szinte szóhoz sem jutok. Ráadásul még táncolni is felkért. Nem gondoltam volna, hogy a mai lakoma ilyen különleges lesz. Amióta itt vagyok, részt vettem már pár ilyen eseményen, de egyiken sem éreztem még ilyen jól magam. Ez a fiú olyan kedves és ráadásul helyes is.
- Szívesen táncolok veled. - felelem végül. A vár többi hölgye közben irigykedve figyel minket.

Megfogom Lady Viviane kezét, és a ritmusra ropni kezdjük. Átsuhanunk a parketten, és nekem csak a hölgy létezik most. Apám házasítani akar. Ha így akarja, akkor én mindenképpen Viviane kezét szeretném elnyerni... Azonban vége lesz a zenének, és Uther király felszólal. Helyére kísérem táncpartneremet, pont velem szemben ül, ami igazán jó, mert láthatom őt végig. Uther köszönti apámat, majd engem is. Azt mondja, óriási megtiszteltetés, hogy ennyi hosszú év után, újból Camelot vendégei vagyunk. Nekem most ez az egész unalmas, mert hiába vagyok én a trónörökös, és figyelnem kéne a politikára, de semmi mást nem látok és hallok most, csakis Lady Viviane-t.

Félek, hogy elriasztom Lady Viviane-t, hogy netán túl tolakodónak tart. Pedig reméltem, hogy ennek az estének az lesz a vége, hogy megengedi, hogy udvaroljak neki. Még véletlenül sem akarom őt lerohanni, vagy egyből házassági ajánlattal bombázni.

- Bocsásd meg, ha tolakodó vagyok - lépek hozzá, mikor a beszédnek és az első fogásnak vége van. - Tudom, hogy ma látsz először, én pedig mindössze másodszor téged - habogok. - Ezért csak annyit szeretnék kérni tőled drága hölgy, hogy hadd ismerhessük meg egymást.

Lehet, hogy ezzel is túllövök a célon? Lehet, hogy inkább be kellett fogni a számat? Mindegy, már eltörölni úgysem tudom a szavaimat, hát most várok.

- Bocsásd meg, ha tolakodó vagyok - lép hozzám, mikor a beszédnek és az első fogásnak vége van. - Tudom, hogy ma látsz először, én pedig mindössze másodszor téged - habog. - Ezért csak annyit szeretnék kérni tőled drága hölgy, hogy hadd ismerhessük meg egymást.
Kicsit zavarban érzem magam, nem gondoltam volna, hogy a gondolataim ennyire tükröződnek az arcomon. Egy pár percig nem tudom mit is feleljek.
- Rendben van. - válaszolom végül, mosolyogva és megkérem üljön le mellém. - És hogy tetszik Camelot?? Jártál már itt?? - kíváncsian kérdezem. Remélem sikerül jobban megismernem őt.

Hellyel kínál maga mellett, én természetesen elfogadom.

- Még gyerekkoromban voltam itt utoljára. Utána pedig viszály volt a két ország között, ezért nem jártam itt. De csodálatosnak tartom, és ahol ilyen gyönyörű hölgyek teremnek mint te, csak is jó lehet - bókolok, még magam is belepirulok. - És te jártál már a mi országunkban, Worniában? - kérdezem, mikozben egy szalvétát gyűrögetek.

- Még gyerekkoromban voltam itt utoljára. Utána pedig viszály volt a két ország között, ezért nem jártam itt. De csodálatosnak tartom, és ahol ilyen gyönyörű hölgyek teremnek mint te, csak is jó lehet - bókol s közben ő maga is elpirul. - És te jártál már a mi országunkban, Worniában? - kérdezi, miközben egy szalvétát gyűröget. Ebből rájövök, ő is ugyanolyan ideges mint én.
- Sajnos még nem jártam Worniában. Életem nagy részét Camelotban töltöttem. - felelem neki gyorsan, mielőtt elárulnám az igazságot. Nem mondhatom el neki, hogy varázsló vagyok. Ki tudja mit szólna hozzá. Lehet nem zavarná, de én akkor sem merek kockáztatni. - És mondd csak miért volt viszály a két ország között?? Én erről nem is hallottam. Mi történt?? - érdeklődtem Worden hercegtől. Ő azonban nem sietett a válasszal.

- Sajnos Wornia elég szegény királyság. Uther sokáig támogatott minket, de apám elég önfejű volt, és azt hitte, hogy meg tudunk élni a saját lábunkon is. Persze nem tudtunk - kezdek mesélni. - Most pedig, hogy ennyi év után kibékült a két királyság, feltett szándéka jó atyámnak, hogy megházasítson. Persze, egy Cameloti hölggyel - nézek Viviane-re. - De én csak szerelemből akarok házasodni!

Igazán kellemes társaság Lady Viviane, nem csak gyönyörű. Érzem, hogy amikor a házasságot említettem halálra rémítettem, pedig nem az volt a célom. Hiszen, amikor azt mondtam, hogy szerelemből akarok házasodni, ez azt is jelenti, hogy meg akarom ismerni azt a nőt, akiben beleszeretek.

- És mit gondolsz a varázslókról? - kérdezi. Érdekes téma...
- Nem is tudom. Láttam már párat, de semmi rosszat nem tettek - húzom meg a vállam. - Tudod, én senkire sem mondom, hogy gonosz, amíg valami olyat nem tesz - mondom. Tényleg így is gondolom, mivel még rossz tapasztalatom nem volt varázslókkal, mágusokkal.

- Nem is tudom. Láttam már párat, de semmi rosszat nem tettek - feleli majd megvonja a vállát. - Tudod, én senkire sem mondom, hogy gonosz, amíg valami olyat nem tesz. - mondja.
Hatalmas kő esik le a szívemről és egy kicsit elmosolyodok. Jól esik hallani, hogy Wordennek semmi baja nincs a varázslókkal. Nem erre számítottam.
Ezután már sokkal vidámabb és felszabadultabb vagyok. Ha megtudná a titkomat, biztos vagyok benne, hogy nem árulna el. Végre valakinek magamat adhatom. Nem kell elrejtenem az igazi énemet.
- Meddig maradtok Camelotban?? - kérdő szemekkel tekintek felé.

- Remélem minél tovább - válaszolom mosolyogva, és óvatosan megérintem a hölgy kezét. Csak egy pillanatra, hogy ne érezze kényelmetlenül magát, és ne vegye tolakodónak. Ekkor kellemes dallam szólal meg. - Szabad még egy táncra? - kérdezem, és remélem, hogy nem utasít vissza. De ekkor különös érzés lesz úrrá rajtam. Az ajtó felé nézek, ahol meglátok egy sötéthajú nőt. Gyönyörű! Úgy érzem oda kell mennem hozzá, és el is indulok megbabonázva.


Mikor már táncolni indulnátok, Worden szó nélkül otthagy, de szeme különös, fekete színt vesz fel. Ilyet még sosem láttál, de érzed, tudod, hogy erre csak nagyon erős mágia képes. Worden eléri a nőt, aki megfogja a kezét, és kilépnek az ajtón. Te utánuk szaladsz, de már nem látod őket a folyosón, nyomtalanul eltűntek. Nem hagyhatod, hogy ez történjen, mert gyanítod, hogy ez lehet az a nő, aki miatt pletykálnak, aki miatt eltűnnek a férfiak. Szólnod kell valakinek, te döntöd el kinek.

- Remélem minél tovább - válaszolja mosolyogva, és óvatosan megérinti a kezem. Ekkor kellemes dallam szólal meg. - Szabad még egy táncra? - kérdezi. Természetesen én elfogadom a felkérést. Épp amikor elindulunk Worden szó nélkül otthagy. A szeme nagyon különös, fekete színt vesz fel. Még soha életemben nem láttam ilyet. Erre csak egy nagyon erős mágia lehet képes.
Worden közben eléri a nőt, aki felé indult, megfogja a kezét és kilépnek az ajtón. Utánuk rohanok, de a folyosón egy lélek sincs. nyomtalanul eltűntek. Tennem kell valamit, biztosan ez az a nő, akiről a városban pletykálnak. Miatta tűnnek el a férfiak Camelotban.
Szólnom kell valakinek, de nem tudom kihez is fordulhatnék. Majd amikor visszamegyek a trónterembe, megpillantom Merlint. Tudom, hogy nem kedvel, de ő az egyetlen aki segíteni tud. Hisz varázsló.
- Merlin, segítened kell!! - kétségbeesetten fordulok a fiúhoz majd elmesélem neki mi történt.

Balsejtelmem van, amit nem tudok hová tenni. Szép ez a fogadás, jó látni új arcokat is, még úgy is, hogy én csak egy szolgáló vagyok itt. Látom, hogy Viviane Wornia hercegével beszélget, nem baj, zsák a foltját. Aztán Arthur hozzám lép, valamit magyaráz a tisztességről, és arról, hogy ne bámuljam ennyire feltűnően a hölgyeket, aztán arrébb megy. Ekkor látom hogy Viviane felém rohan.

- Merlin, segítened kell! - mondja, és megijeszt ezzel, hiszen sosem voltunk ilyen jóban.
- Mi történt? - kérdezem tőle érdeklődve. Valami nagy gond lehet, ezt látom rajta.

Ahogy Merlinhez érek, látom rajta nagyon meglepődik. Gondolom nem számított rá, hogy pont hozzá fogok fordulni.
- Mi történt? - kérdezi érdeklődve
- Wordennel beszélgettem, azután megjelent egy titokzatos nő. Ahogy a herceg meglátta, otthagyott és eltűnt. Biztos vagyok benne, hogy mágiát használt. Ráadásul nagyon erőset. Ezért fordulok hozzád. Segítened kell megtalálni azt a nőt, mielőtt mások is eltűnnének. - nagy levegőt veszek, majd elmesélem neki mi történt. - Ugye segítesz?? - kérdezem tőle reménykedve.