Vance

Név: Vance
Avatar: Veli Lampi
Nem: férfi
Kaszt: hétköznapi ember / herceg
Kor: 20

Jellem: kedves, jószívű, ugyanakkor makacs és hirtelenharagú. Kissé elkényeztetett, hozzá van szokva, hogy kiszolgálják, így a kétkezi munkát nem szívesen végzi. A testvérét, Worden herceget lenézi, de valójában csak irigy, amiért ő a trónörökös.

Előtörténet:
A nevem Vance, 20 évvel ezelőtt születtem egy csodálatos királyságban, Worniában. Az életem úgymond tökéletes, hisz apám a király és nagyon-nagyon boldogak vagyunk.
A probléma mindössze annyi, hogy egyik családtagomra sem hasonlítok, a szőke cselédre viszont annál inkább! Ez természetesen mindenki számára nyilvánvaló, de senki nem beszél róla. Tipikus, még a szolgálónő is letagadta, amikor rákérdeztem…
Anyánk viselkedésében azonban mindig érezhető volt a különbség: mindig is jobban imádta Wordent, a bátyámat. Aki mellesleg a világ legnaivabb embere a Földön: fogalmam sincs hol él az a srác, de biztos nem a Földön. Persze ő a trónörökös, mert idősebb és persze daliásabb.
Egészen idáig apa mindig csak Wordent vitte magával a szomszédos királyságokba, csak ő mehetett mulatságokba és lovagi tornákra. Azt mondta, hogy csak a királynak meg a trónörökösnek kell ott lennie az ilyen eseményeken, de engem nem ver át: szégyelli, hogy az egyik fiacskája a cselédtől van, nem akarja, hogy lelepleződjön a titka.
Én viszont nem fogom tovább tűrni ezt a megaláztatást! Úgy döntöttem, hogy lelépek ebből a kócerájból, és világot látok. A szomszédos királyság, Camelot elég csábító számomra.
Én is meg akarok mérkőzni Arthur herceggel, és szeretnék táncolni a cameloti hölgyekkel!
Pont ezért, amíg apám és a testvérem távol voltak előkészítettem mindent: szereztem magamnak kevésbé előkelő, de nemesi ruhákat, az írnokkal pedig csináltattam egy nemesi levelet, amellyel kicsit módosítottam a vezetéknevemet. Az alattvalóm ugyan kicsit nehézkesen, de teljesítette számomra a kérést. Muszáj volt, különben a nyakát vetettem volna. Vagyis ezzel fenyegettem, az egy más kérdés, hogy képtelen lennék bántani a szolgáimat…
Anyám természetesen megtudta a dolgot, de nem igazán érdekelte. Úgy tett, mintha nem venne észre semmit.
Biztos örül, hogy megszabadulhat tőlem. Hát még én! Alig várom, hogy Camelotba érjek!
Már látom a vár körvonalait! Elvigyorodok, és átjár az izgalom. Végre nem kell a szobámban kuksolnom....

Megjegyzés:
Vance még nem találkozott varázslóval, így nem is tud igazán véleményt formálni róluk.

Pofás kis előtörténet, és végre egy újabb herceg! Üdv köztünk, játékban vagy. Bemeséllek a futó kalandba